Mentünk-láttunk-jót mulattunk

Mindig élmény egy olyan helyre látogatni, ahol nem csak az út célja, hanem a környezet is „megér egy misét”.

Mit is mondhatnék…egyszerűen gyönyörű Szeged városa. Ugyan egy kifejezetten borús napot fogtunk ki, de mégis azt mondhatom, hogy még így is lenyűgöző volt a belváros hangulatos, sétálóutcás, kiülős kávézós, déli hangulata. A Tisza hidak, a parkok, a vidéki villamos, mind-mind nagy emlék marad. Bár egyébként sem hiszem, hogy ezt a napot elfeledjük, hiszen 2-3 alkalommal padlóig röhögtük magunkat.  (–  Ez lekecskézett…)

Nézett is az őshonos szegedi nép, hogy honnan e rendezetlen társaság, de mi, mindenre fittyet hányva nevettünk és nevettünk…(jókora fáradságot, feszültséget kiadva magunkból). Kávéztunk, bámészkodtunk, útszélen jósoltattunk és meg is ebédeltünk mikorra elérkezett az idő, hogy vendéglátóink elé álljunk!

A Hollószárny Lovagrend a Bálint Sándor Művelődési Házban fogadott bennünket, minden földi jóval, s barátsággal. Bár kissé távolságtartó volt a két csapat ez első percekben (hiszen alig találkoztunk még életünkben), ez hamarosan feloldódott. Rövid köszöntés, és némi vendég ajándék után rögvest a közepébe vágtunk! Lumina Live 2008! Jómagam hosszasan ecseteltem a nyári játék szabályait, és azok változását. Mikor ezt a kis hallgatóság végleg megunta azt, s remek ötletekkel gazdagították a kialakulóban lévő szab.rendszerünket. Azt hiszem itt volt az első törés, hiszen mindenki egy kicsit felébredt ekkor a borús idő okozta bágyadtságból. A mágiarendszer, melyet B.(éna) Ádám bemutatatott, örömmel mondhatom nagy sikert aratott! A levegő már mindenkinek nagyon hiányzott, így szünetet tartva kipróbálhattuk a Hollók kedvelt dobófegyvereit, a pilumokat. Mitagadás nagyon elnyerte személyes tetszésem a fegyver, hiszen biztonságos, és pontos, főleg egy ügyes kézben. Ezek után volt szerencsénk megtekinteni a felújítás alatt álló rendházat, ami lenyűgöző a maga nemében, hiszen külön műhely, könyvtár, közösségi szobák találhatóak a teraszos házikóban! Amikor azt hittem, hogy csak mi vagyunk ilyen szerencsések, akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ennél sokkal jobb is létezhet! Udvar a gyakorláshoz, park a játékhoz! Hát van még min álmodoznunk! Innentől gyorsan elrepült az idő!

Derűs búcsúzások közepette, folytattuk utunkat a Parthiscus Lovagrend otthona felé. Bár nekik, az előző hetekben elszenvedett gondok miatt, nem ment egyszerűen a fogadásunk.

Azt hiszem, hogy ez volt életem legvidámabb útkeresése! Sergés-forgás, oda-vissza, lükverc, bámuló szegediek, egy le nem húzott ablak és egy papucsos harcos! Na, nekünk sem is kellett több! Kifeküdtünk!

Rövid ismerkedés után, könnyed beszámolóba kezdtem a Parthiscus jelenlévő tagjainak a táborról, és a Live menetéről, végül minden kérdésre találtunk választ, és bátran mondhatom, hogy egy büszke és elszánt társaságot ismerhettünk meg a lovagrend csapatában. Ja és ígérem, hogy nem kell több paradicsomot vennetek! 

No szóval, jó volt és remélem, hogy jó lesz a többi kirándulásunk is, mert innentől reményeim szerint mindenkinek nagyobb kedve szottyan majd a hasonló kiruccanásokra!

Haaaj de jó volt végre nem házigazdának lenni!   

Agnus atya